Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói
ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a
magasságban vannak.
— EFÉZUS 6,12
Elhívásunk van arra, hogy megkötözzük a láthatatlan
erõket. Hatalmunk van az ördög és a gonosz szellemek
felett, nincs viszont hatalmunk az emberek felett, az õ
akaratuk felett.
Évekkel ezelõtt egy pásztor barátom elkísért Forth
Worth-bõl egy kaliforniai összejövetelre. Cukorbeteg volt,
és minden reggel ellenõriznie kellett a vizelete cukortartalmát, hogy megtudja, mennyi inzulinra van szüksége
aznap. Ahogy elindultunk Kalifornia felé, azt mondtam
neki: „Amíg velem leszel, nem találsz semmi cukrot.” Úgy
nézett rám, mint aki nem hiszi, de az alatt a majdnem két
hét alatt, amíg velem volt, sohasem talált cukrot a vizsgálatok során, bár tortát, meg süteményt is evett. Késõbb
elmondta, hogy három nappal a hazaérkezése után talált
újra cukrot a vizeletében. Miért? Én hatalmat gyakoroltam
az õ betegsége felett. Uraltam a láthatatlan erõket, de nem
volt hatalmam az õ saját akarata felett. Amíg velem volt és
ez a láthatatlan erõ az én jelenlétemben volt, ellenõrzésem
alatt tartottam. Megpróbáltam meggyõzni, hogy õ is meg
tudja tenni ugyanezt, de õ arra számított, hogy a betegség
visszajön, és úgy is történt.