Hála pedig az Istennek, aki mindenkor diadalra
vezet minket a Krisztusban…
– 2KORINTHUS 2,14
Hallom az embereket arról beszélni, hogy most éppen a völgyben vannak, aztán meg hogy a hegyen, és aztán újra lekerülnek a völgybe. Az igazat megvallva nem tudom, mirõl beszélnek. Nekem 1933 óta van üdvösségem, és én még sohasem voltam máshol csakis a hegycsúcson!
Nem kell lemenned a völgybe. Az emberek beszélnek a „völgy-megtapasztalásaikról”. Nekem még sohasem volt ilyen lent vagyok a völgyben megtapasztalásom. Persze, voltak megpróbáltatások és próbatételek – én azonban a hegy tetején maradtam, egész végig kitartottam, felülkerekedtem ezeken. Dicsõség Istennek! Az igazság az, hogy akik azt mondják, a völgyben vannak, az életet természetes szemszögbõl nézik – fizikai szemszögbõl. A fizikaiból próbálnak szellemi megoldást nyerni – ez pedig egyszerûen lehetetlen.
Évekkel ezelõtt, amikor a pünkösdiek közé kerültem,
azelõtt ugyanis baptista voltam, gyakran hallottam õket
a „völgyön való átmenetel”-rõl beszélni. Mivel nem tudtam, hogy mirõl beszélnek, rám néztek és azt mondták:
„Na, majd eljön a te idõd is!” Hála Istennek, sohasem jött
el! Nem! Hagyd el a negatív dolgokat és haladj tovább
az élet pozitív oldalán – és nem lesznek völgyek az életedben. Mindig a hegycsúcson leszel!