Senki sem cselekszik bûnt, aki az Istentõl született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bûnt, mivelhogy Istentõl született.
– 1JÁNOS 3,9
Kérdezik tõlem: „Honnan tudom megállapítani, hogy a saját szellemem vagy a Szent Szellem mondja, hogy tegyek meg valamit? Lehet, hogy én akarom megtenni.” Kirõl beszélsz, amikor azt mondod, hogy „én”? Ha a valóságos énedre gondolsz – a belsõ emberre, aki új teremtés, Isten életével és természetével, hiszen a Szent Szellem lakik benne – akkor rendben van. Ha az „én” alatt a hústestedet érted, akkor az más. Tanulj meg különbséget tenni a kettõ között. Nem a belsõ emberünk az, aki rosszat akar tenni. Ha valakinek a belsõ embere rosszat akar tenni, az illetõ még nem született újjá. Az 1János 3,9- et sokan félreértik. Hibákat követtek el, elrontottak dolgokat, aztán azt gondolták: „Ha Istentõl születtem, a Biblia szerint én nem cselekedhetnék bûnt.” Ez a vers azonban a belsõ emberrõl mondja, hogy nem cselekszik bûnt. Én tettem már rosszat, de ezeket nem a belsõ emberem követte el. Az az igazság, hogy ‘õ’ nem értett egyet velem, amikor elkövettem. Megpróbált lebeszélni róla.
A testünket illetõen a szüleinktõl származunk, és az õ
természetükben részesedünk. A szellemünket tekintve, mi,
új teremtések, Istentõl születtünk, és az Õ természetébõl
részesülünk. Isten természete pedig nem tesz rosszat. Ezért
engedd meg a szellemednek, hogy uralkodjon a hústested
felett!