…Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felõl…
— MÁTÉ 6,25
Röviddel azután, hogy újjászülettem, megígértem
Istennek: „Semmiben sem fogok kételkedni, amit olvasok
a Te Igédben, és alkalmazni fogom az Igét a gyakorlatban.”
Minden világosság és áldás volt az Igében addig, amíg el
nem jutottam a Máté 6,25-höz. Megtudtam egy széljegyzetbõl, hogy a görög szöveg így szól itt: „Ne nyugtalankodjatok a holnap felõl.” Az utalások szerint Isten azt
mondja: „Ne aggódjatok.” Én azonban tele voltam aggodalommal! Nem elég, hogy félhalott voltam a szívbetegségem
miatt, számíthattam rá, hogy az aggodalmaskodás elõbbutóbb a sírba visz! „Uram — mondtam —, ha nekem
aggodalmaskodás nélkül kell élnem, akkor belõlem nem
lehet keresztény!” Hirtelen minden sötétnek, homályosnak
tûnt, nem tudtam világosságot venni az Igébõl. Gyötört a
lelkiismeretem, mert a gyakorlatban nem alkalmaztam az
Igét.
Végül 1933. július 4-én este 6 órakor minden gondomat
átadtam az Úrnak. Azt mondtam: „Uram, bocsásd meg,
hogy aggodalmaskodtam, hogy tele voltam nyugtalansággal, hogy félelmeim voltak, hogy sajnáltam magamat. Ettõl
a naptól fogva, mivel most megbocsátottad ezt nekem,
megígérem Neked, hogy ameddig csak élek, nem aggodalmaskodom.”