Mindenre van erõm a Krisztusban, aki engem
megerõsít.
— FILIPPI 4,13
Sok év eltelt azóta, hogy a gondjaimat az Úrra vetettem,
és — megvallom — bár alaposan meg lettem kísértve
olykor, mégsem aggodalmaskodtam. Azóta nem reszkettem
a félelemtõl, azóta nem voltak rossz hangulataim. Bármi
történt, sohasem csüggedtem el. (Sokan mondták már,
hogy azért nem aggodalmaskodom, mert nincs elég józan
eszem. Hála Istennek, van annyi megértésem a Bibliából,
hogy ne aggodalmaskodjam!)
Az aggodalmaskodás volt az a bûn, amit a legnehezebben tudtam feladni. Az aggodalmaskodás a legnagyobb
kísértés, amivel valaha szembe kerülsz. De ellenállhatsz
neki, és okvetlenül meg is kell tenned.
A hústest a legveszélyesebb ellenséged. A hústest és a
természetes emberi okoskodás arra akar rávenni és egyben
korlátozni, hogy a saját képességeidben bízz. A körülményekre tekintesz, a hatásokra, a problémákra, a bajokra,
a próbatételekre, a viharokra és a szelekre, és mindezek
hatására azt mondod: „Én erre képtelen vagyok.”
A hit azt mondja: „Mindenre van erõm a Krisztusban, aki
engem megerõsít.”