MÓZES II. KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40.

1. Ha valaki ökröt vagy bárányt lop, és levágja vagy eladja azt: öt barmot fizessen egy ökörért, és négy juhot egy bárányért.
   2 Sám. 12,6.
2. Ha ház-fölverésen kapják a tolvajt, és úgy megverik, hogy meghal, nincs vérbûn miatta.
3. Ha reá sütött a nap, vérbûn van miatta: fizessen; ha nincs néki: adassék el tolvajságáért.
4. Ha elevenen kapják kezében a lopott jószágot, akár ökör, akár szamár, akár juh: két annyit fizessen érette.
5. Ha valaki mezõt vagy szõlõt étet le, úgy hogy barmát elereszti, és az a más mezején legel: mezejének javából és szõlõjének javából fizesse meg a kárt.
6. Ha tûz támad, és tövisbe kap, és megég az asztag, vagy a lábon álló gabona, vagy a mezõ: fizesse meg a kárt, aki a tüzet gyujtotta.
7. Ha valaki pénzt vagy edényeket ád felebarátjának megõrzés végett, és ellopják annak a férfiúnak házából: ha megtalálják a tolvajt, fizessen kétannyit.
8. Ha nem találják meg a tolvajt, a ház urát vigyék a bírák eleibe; hogy nem nyújtotta-é ki kezét az õ felebarátja vagyonára.
9. Akármi bûn dolgában, akár ökör, akár szamár, akár juh, akár ruha, akármi elveszett jószág az, a mirõl azt mondja: ez az; mindkettõjük ügye a bírák eleibe menjen, és akit a bírák bûnösnek mondanak, fizessen két annyit az õ felebarátjának.
10. Ha valaki szamarat vagy ökröt, vagy bárányt, vagy akármiféle barmot ád az õ felebarátja gondviselése alá, és az elhull, vagy megsérül, vagy elhajtatik, úgy hogy senki sem látta:
11. Az Úrra való esküvés legyen kettejök közt, hogy nem nyújtotta-é ki kezét felebarátja vagyonára; és ezt fogadja el annak ura, és az semmit se fizessen.
12. Ha pedig ellopták tõle: megfizessen az urának.
    1 Móz. 31,39.
13. Ha széttépetett, hozza el azt bizonyságul; a széttépettet nem fizeti meg.
    1 Móz. 31,39.
14. Ha pedig valaki kölcsön kér az õ felebarátjától, és az megsérül vagy elhull urának távollétében: fizesse meg a kárt.
15. Ha ura vele van, nem fizet; ha bérbe adatott, bérébe megy.
16. Ha valaki hajadont csábít el, aki nincs eljegyezve, és vele hál: jegyajándékkal jegyezze azt el magának feleségül.
    5 Móz. 22,28., 5 Móz. 22,29.
17. Ha annak atyja nem akarja azt néki adni: annyi pénzt adjon, a mennyi a hajadonok jegyajándéka.
18. Varázsló asszonyt ne hagyj életben.
19. aki barommal közösül, halállal lakoljon.
    3 Móz. 18,23., 3 Móz. 20,15.
20. aki isteneknek áldozik, nem csupán az Úrnak, megölettessék.
    5 Móz. 17,2., 5 Móz. 17,5.
21. A jövevényen ne hatalmaskodjál, és ne nyomorgasd azt, mert jövevények voltatok Égyiptom földén.
    3 Móz. 19,34.
22. Egy özvegyet vagy árvát se nyomorítsatok meg.
    Zak. 7,10.
23. Ha nyomorgatod azt, és hozzám kiált, meghallgatom az õ kiáltását.
24. És felgerjed haragom, és megöllek titeket fegyverrel, és a ti feleségeitek özvegyekké lésznek, a ti fiaitok pedig árvákká.
25. Ha pénzt adsz kölcsön az én népemnek, a szegénynek aki veled van; ne légy hozzá olyan, mint a hitelezõ; ne vessetek reá uzsorát.
    3 Móz. 25,35., 3 Móz. 25,37., Zsolt. 15,5., Ezék. 18,8.
26. Ha zálogba veszed a te felebarátod felsõ ruháját: naplemente elõtt visszaadd azt néki:
    5 Móz. 24,12., 5 Móz. 24,13.
27. Mert egyetlen takarója, testének ruhája az: miben háljon? Bizony, ha én hozzám kiált, meghallgatom; mert én irgalmas vagyok.
28. A bírákat ne szidalmazd, és néped fejedelmét ne átkozd.
    Csel. 23,3., Csel. 23,5.
29. Gabonáddal és boroddal ne késlekedjél; fiaid elsõszülöttét nékem add.
    2 Móz. 13,2., 2 Móz. 13,12.
30. Hasonlóképen cselekedjél ökröddel, juhoddal; hét napig legyen az õ anyjával, a nyolczadik napon nékem add azt.
    3 Móz. 22,27.
31. És szent emberek legyetek én elõttem; a mezõn széttépett húst meg ne egyétek; az ebnek vessétek azt.
    3 Móz. 22,8.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40.