BIRÁK KÖNYVE, 21 Fejezet

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.

És az Izráel fiai megesküdtek Mispában, mondván: Senki mi közülünk nem adja leányát Benjáminnak feleségül.
És a nép elment Béthelbe, és ott volt egész estvéig az Isten elõtt, és felemelve szavát, nagy sírással sírt.
És mondának: Oh Uram! Izráelnek Istene! Miért történt ez Izráelben, hogy ma Izráelbõl egy nemzetség hiányzik?
És lõn másnap reggel, felkele a nép és ott oltárt épített, és egészen égõáldozatot és hálaadó áldozatot áldozott.
És mondának az Izráel fiai: Kicsoda az, aki nem jött fel a gyülekezetbe az Izráelnek minden nemzetségei közül az Úrhoz? Mert nagy esküt tettek volt egyszer a felõl, aki fel nem jött az Úrhoz Mispába, mondván: Meghalván meghaljon az!
És megszánák az Izráel fiai Benjámint, az õ atyjokfiát, és mondának: Kivágattatott ma egy nemzetség Izráelbõl.
Mit cselekedjünk azokkal, akik megmaradtak, hogy feleséget kaphassanak? Mert mi megesküdtünk az Úrra, hogy nem adjuk nékik feleségül a mi leányainkat.
És mondának: Van-é valaki az Izráel nemzetségei közül, aki nem jött fel az Úrhoz Mispába? És íme Jábes-Gileádból nem jött fel senki a gyülekezet táborába.
1 Sám. 11,1., 1 Sám. 31,11.
Mert megszámlálá magát a nép, és ímé nem vala ott senki a Jábes-Gileád lakosai közül.
Ekkor elküldött a gyülekezet oda tizenkétezer harczban edzett férfiút, és megparancsolták nékik, mondván: Menjetek el, és vágjátok le Jábes-Gileád lakóit fegyvernek élivel, még az asszonyokat és a gyermekeket is.
És ezt kell cselekednetek, hogy minden férfiút és minden asszonyt aki már férfiúval hált, öljetek meg.
4 Móz. 31,17., 3 Móz. 27,28.
Találának pedig Jábes-Gileád lakói között négyszáz szûz leányt, akik még nem ismertek férfiút férfival való hálással, és elvitték õket a táborba Silóba, mely vala a Kanaán földén.
És elküldött az egész gyülekezet, és izent a Benjámin fiainak, kik a Rimmon szikláján voltak, és békességet ígérének nékik.
Így tért vissza abban az idõben Benjámin, és nékik adták azokat feleségül, akiket meghagytak Jábes-Gileád asszony népei közül; de így sem lõn elég nékik.
És bánkódék a nép Benjámin miatt, hogy az Úr ilyen rést csinált az Izráel törzsein.
Mondának azért a gyülekezet vénei: Mit tegyünk, hogy a többiek is feleséget kapjanak, mert Benjáminból kipusztíttattak az asszonyok?
És mondának: A Benjáminiták birtoka örökség szerint ezeké, akik megmaradtak, mert nem szabad Izráelben egy nemzetségnek sem eltöröltetni.
De mi nem adhatunk nékik feleségeket leányaink közül, mert megesküdtek az Izráel fiai, mondván: Átkozott, aki feleséget ad Benjáminnak!
És mondának: Ímé az Úrnak esztendõnként való ünnepnapja lesz most Silóban, a mely északra fekszik Bétheltõl, napkelet felé az országút mellett, a mely Bétheltõl Sikem felé visz, és délre Lebonától.
Ezt parancsolák azért a Benjámin fiainak: Menjetek el, és leselkedjetek a szõlõkben.
És ha látjátok, hogy jõnek Siló leányai a körtánczban tánczolni, akkor jõjjetek elõ a szõlõkbõl, és vegyetek magatoknak kiki feleséget a Siló leányai közül, és menjetek el a Benjámin földére.
Ha aztán atyjaik vagy testvéreik hozzánk jõnek perlõdni, akkor azt mondjuk nékik: Könyörüljetek rajtuk mi érettünk, mert nem hozhattunk mindeniknek felelséget ama hadból, és minthogy nem ti adtátok nékik, most nem vagytok vétkesek.
És ekképen cselekedtek a Benjámin fiai, és võnek feleségeket az õ számuk szerint a tánczolók közül, akiket elraboltak. És elmentek, és hazatértek örökségükbe, és felépítették a városokat, és azokban laktak.
Az Izráel fiai pedig eltávoztak onnét abban az idõben, mindegyik a maga nemzetségéhez és háznépéhez, és elmentek onnét kiki a maga örökségébe.
Ebben az idõben nem volt király Izráelben; azért mindenki azt cselekedte, a mi jónak látszott az õ szemei elõtt.