HABAKUK PRÓFÉTA KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3.

Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint.
Uram, hallám, amit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességrõl!
Isten a Témán felõl jön, és a Szent a Párán hegyérõl. Szela. Dicsõsége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld.
5 Móz. 33,2.
Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellõle; és ott van az õ hatalmának rejteke.
Elõtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad.
Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az õ ösvényei örökkévalók!
Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai!
A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bõszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz?
Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt.
Józs. 3,16.
Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait.
A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétõl és ragyogó kopjád villanásától.
Józs. 10,12., Józs. 10,13.
Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket.
Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a fõt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela!
Saját dárdájával vered át az õ vezéreinek fejét, akik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt.
Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait.
Hallám és reszket a bensõm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt.
Mert a fügefa nem fog virágozni, a szõlõkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban.
De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben.
Az Úr Isten az én erõsségem, hasonlókká teszi lábaimat a nõstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet!
Zsolt. 18,34.