HÓSEÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14.

Efraim szólott volt, rettegés: nagygyá lett Izráelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
Most is többítik bûneiket és csinálnak magoknak öntött képeket az õ ezüstjökbõl, bálványokat az õ eszök szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, akik áldoznak, borjúkat csókolnak!
Hós. 2,7., Hós. 4,12., Hós. 8,4., Hós. 8,11., Hós. 8,14., Hós. 10,1., Hós. 11,2., Hós. 12,11., 1 Kir. 19,18.
Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhõ és mint a harmat, a mely korán eltûnik; mint a szérûrõl elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.
Zsolt. 1,4., Zsolt. 35,5., Zsolt. 37,20., Ésa. 17,13., Ésa. 41,15.
Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Égyiptom földétõl fogva. Nem ismerhetsz más Istent kivülem, és rajtam. kivül nincs más szabadító!
Hós. 12,9., 2 Móz. 3,14., 2 Móz. 3,15.
Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.
Hós. 11,1., Hós. 11,3., Hós. 11,4., 5 Móz. 32,10.
A mint legeltek: elteltek; elteltek és szívök felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam.
Hós. 4,7., Hós. 7,15., Hós. 10,1.
De olyan is leszek hozzájok, mint az oroszlán; mint a párducz, úgy lesekedem az úton.
Hós. 5,14.
Rájok rohanok, mint a kölykétõl megfosztott medve, és széttépem szívök borítóját, és felfalom ott õket, mint egy nõstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét õket!
Romlásodra lett Izráel, hogy ellenem törekedtél, a te segítõd ellen.
Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És biráid, akik felõl ezt mondád: Adj nékem királyt és fejedelmeket!
1 Sám. 8,5.
Adtam néked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!
1 Sám. 8,7., 1 Sám. 10,21., 1 Sám. 10,24.
Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az õ bûne!
A szülõasszony kínjai lepik meg õt; oktalan fiú õ, mert a kellõ idõben nem jõ ki anyjának méhébõl.
Megváltom õket a Seol hatalmából! Megmentem õket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én elõlem.
1 Kor. 15,55.
Mert bár a testvérek közt õ a legvirágzóbb: feljõ a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az raboljaki minden drágakincseinek tárházát.
Hós. 8,3., Hós. 8,7., Hós. 8,8., Hós. 12,1., Hós. 10,14.