NÁHUM PRÓFÉTA KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3.

Jaj a vérszopó városnak! Mindenestõl hazug és erõszakkal telve, és nem szûnik meg rabolni.
Ezék. 24,9., Hab. 2,12.
Ostor-csattogás, kerék-zörgés zaja; dobogó ló, robogó szekér;
Törtetõ lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az elesetteknek; megbotlanak hulláikban.
A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternõje miatt, aki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bûbájaival:
Ímé, rád török, azt mondja a Seregek Ura, és orczádra fordítom ruhádnak alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak gyalázatodat.
Ésa. 47,3.
Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint akit csudálnak.
És mind, aki meglát, elmenekül tõled, és ezt mondja: Epusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek néked vígasztalókat?
Avagy jobb vagy-é Nó-Amonnál, a mely a folyamoknál fekszik, vizek veszik körül; a melynek tenger a sáncza, tenger a kõfala?
Kús volt erõssége meg Égyiptom, és száma sem volt annak. Puth és Libia is segítõid voltak;
De ez is számkivetésbe, fogságba jutott; kisdedeik is falhoz verettek minden utcza sarkán; fõembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsekbe verték.
Te is megrészegedel, elfeledtté leszel; te is keresel majd menedéket a gyûlölködõ elõl.
Jer. 25,16.
Minden erõsséged olyan, mint a zsenge gyümölcsû fügefa; ha megrázatnak, az evõ szájába hullnak.
Ímé, a te néped asszonynép te benned, földednek kapui tárvakitárulnak gyûlölõidnek, tûz emészti meg záraidat!
Meríts magadnak ostromhoz való vizet, javítsd erõsségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, javítsd a tégla-vetõt!
Legott tûz emészt meg téged, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a szöcske; szaporodjál bár, mint a szöcske, szaporodjál bár mint a sáska!
Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül!
Fejedelmeid mint a sáska, vezéreid mint a tücsök-raj; hideg idõkben gyepûkben tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és a helye sem tudható meg, hol volt.
Szunnyadoznak pásztoraid, Assiriakirálya, feküsznek vitézlõ hõseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen, aki összegyûjtse.
Zsolt. 76,7.
Nincs enyhítés a te sebedre, gyógyíthatatlan a te nyavalyád. akik híredet hallják, mind tapsolnak feletted, mert kire nem hatott volnaki a te gonoszságod soha?