RUTH KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4.

1. Boáz pedig felment a kapuba, és ott leült. És ímé arra ment az a legközelebbi rokon, akirõl Boáz beszélt vala, és monda néki: Jer csak, ülj ide atyafi. És az oda ment és leüle.
2. Ekkor õ maga mellé vett tíz férfiút a város vénei közül és monda: Üljetek ide! És azok leülének.
3. És õ monda a legközelebbi rokonnak: Azt a darab szántóföldet, mely a mi atyánkfiáé, Eliméleké volt, eladja Naómi, aki haza jött a Moáb mezejérõl.
4. Én pedig gondoltam, hogy füledbe juttatom, mondván: Vedd meg az itt ülõk elõtt és az én népemnek vénei elõtt. Ha megváltod: váltsd meg; és ha nem váltod meg: jelentsd ki elõttem, hogy tudjam; mert rajtad kívül nincs, aki megváltaná, és én vagyok utánad. És az monda: Én megváltom.
   Ruth. 3,12.
5. És monda Boáz: A mely napon megveszed a szántóföldet Naómi kezébõl, akkor a Moábita Ruthtól, a megholtnak feleségétõl veszed meg, hogy nevet támaszsz a megholtnak, az õ örökségében.
   5 Móz. 25,5., 5 Móz. 25,6.
6. A legközelebbi rokon pedig monda: Nem válthatom meg magamnak, hogy el ne veszessem a magam örökségét; váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom meg.
7. Ez vala pedig a szokás régen Izráelben, a megváltás és cserélés alkalmával, minden dolognak megerõsítésére: A férfi lehúzta az õ saruját és oda adta felebarátjának, és ez volt a bizonyság Izráelben.
   5 Móz. 25,7., 5 Móz. 25,9.
8. Monda annakokáért a legközelebbi rokon Boáznak: Vedd meg magadnak! És lehúzta a saruját.
9. És monda Boáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok tanui ma, hogy megvettem mindent, a mi Eliméleké volt, és mindent, a mi Kiljoné és Mahloné volt, Naómi kezébõl;
10. Sõt a Moábita Ruthot is, Mahlonnak feleségét feleségül vettem, hogy nevet támaszszak a megholtnak az õ örökségében, és ki ne veszszen a megholtnak neve az õ atyjafiai közül és az õ helységének kapujából. Tanuk vagytok ma.
11. És monda az egész nép, mely a kapuban vala és a vének: Tanuk vagyunk! Tegye az Úr az asszonyt, aki a te házadba megy, olyanná, mint Rákhel és Lea, akik ketten építették fel Izráel házát, és gyûjts vagyont Efratában és szerezz nevet Bethlehemben.
    1 Móz. 29,32., 1 Móz. 30,22.
12. És a te házad legyen, miként a Pérecz háza - akit Thámár szült Júdának - abból a magzatból, a melyet az Úr adánd néked ettõl az asszonytól.
    1 Móz. 38,29.
13. Elvevé annakokáért Boáz Ruthot, és lõn az néki felesége, és beméne hozzá, és megadá az Úr, hogy az fogana az õ méhében, és szült fiút.
14. És mondák az asszonyok Naóminak: Áldott az Úr, aki ma nem engedte meg, hogy rokon nélkül maradj; emlegessék az õ nevét Izráelben!
15. És legyen õ a te lelkednek megvidámítója, és vénségednek istápolója, mert menyed szülte õt, az, aki téged szeret, és aki többet ér néked hét fiúnál.
16. Ekkor megfogá Naómi a gyermeket, és ölébe vevé, és dajkája lõn annak.
17. A szomszédasszonyok pedig nevet adának néki, mondván: Fia született Naóminak, és nevezték az õ nevét Obednek. Ez az apja Isainak, a Dávid atyjának.
18. És a Pérecz nemzetségei ezek; Pérecz nemzé Hesront;
    1 Móz. 46,12., 1 Krón. 2,5.
19. Hesron pedig nemzé Rámot, és Rám nemzé Amminádábot;
    Mát. 1,3.
20. Amminádáb pedig nemzé Naássont, és Naásson nemzé Sálmónt;
    Mát. 1,4., Mát. 1,5.
21. Sálmon pedig nemzé Boázt, és Boáz nemzé Obedet;
    Mát. 1,5.
22. És Obed nemzé Isait, Isai pedig nemzé Dávidot.
    Mát. 1,6.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4.