Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek elõtte született; mert Õbenne teremtetett
minden, ami van a mennyekben és a földön,
láthatók és láthatatlanok, akár királyiszékek, akár
uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Õáltala és Õreá nézve teremtettek;
és Õ elõbb volt mindennél, és minden Õbenne
áll fenn. És Õ a feje a Testnek, a Gyülekezetnek:
aki a kezdet, ELSÕSZÜLÖTT A HALOTTAK
KÖZÜL; hogy mindenekben Õ legyen az elsõ; mert
tetszett az Atyának, hogy Õbenne lakozzék az egész
teljesség; és hogy Õáltala békéltessen meg mindent
magával, békességet szerezvén az Õ keresztjének
vére által; Õáltala mindent, ami csak van, akár a
földön, akár a mennyekben.
— KOLOSSÉ 1,15–20
Bár Õ egyenrangú az Atyával, Isten örök Fia elfogadta
az alárendelt helyet és elvállalta a feladatot, hogy megbékélteti a világot Istennel az Õ keresztjének vére által.
E cél érdekében Jézus átadta magát a halálnak. (Mát. 27,50)
Amikor Jézus bûnné lett (2Kor. 5,21), Isten átadta Õt a
szellemi halálnak, amely az Istentõl való elkülönülés.
Akkor történt ez meg, amikor az a szívbemarkoló
kiáltás elhagyta Jézus ajkait: „Én Istenem, én Istenem!
Miért hagytál el engem?” Jézus szelleme halálra adatott a
mi vétkeinkért, hogy Õ feltámasztasson a mi megigazulásunkért. (Róm. 4,25) Az Atya bölcsessége volt az, ami átadta
Jézust, az Igazat a halálnak, hogy a mi adósságunk ki
legyen fizetve, és hogy Jézus legyen AZ ELSÕSZÜLÖTT
A HALOTTAK KÖZÜL!