És ti Õbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden
fejedelemségnek és hatalmasságnak […] Eltemettetvén Õvele együtt a keresztségben, akiben
együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit
által, aki feltámasztotta Õt a halálból. És titeket,
kik holtak valátok a bûnökben és a ti testeteknek
körülmetéletlenségében, megelevenített együtt
Õvele…
— KOLOSSÉ 2,10. 12. 13
Figyeljük meg ezt a kifejezést: „az Isten erejébe vetett hit
által”. Jézus az Isten erejébe vetett hit által eleveníttetett meg
(keltetett életre), és mi is ugyanakkor keltettünk életre. Isten
volt az, aki feltámasztotta Jézust a halálból. Isten volt az, aki
olyan nevet adományozott Jézusnak, amely minden név
felett való. Isten volt az, aki eltörölte a parancsolatokban
ellenünk szóló kézírást, eltette az útból, odaszegezvén azt a
keresztfára. (Kol. 2,14) Isten volt az, aki megfosztotta hatalmuktól a sötétség erõit és átadta azt (a hatalmat) a Fiúnak.
(Kol. 2,15) És Isten volt az, aki Õvele együtt minket is
megelevenített. Isten szemében, törvényesség szempontjából, mi akkor lettünk újjáteremtve, amikor Jézus megeleveníttetett és életre keltetett. „Mert az Õ alkotása
vagyunk, újrateremtetvén a Krisztus Jézusban…” (Ef. 2,10)
A mi újjáteremtésünknek ténye akkor lett élõ valóság az
életünkben, amikor újjászülettünk (új teremtménnyé
lettünk). Krisztussal együtt feltámasztattunk! Õvele együtt
megeleveníttettünk! Õvele együtt ülttettünk. (Ef. 2,4–6)