Ha mégis leplezett a mi Evangéliumunk, azoknak
leplezett, akik elvesznek: akikben e világ istene
megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák
a Krisztus dicsõséges Evangéliumának világosságát, aki az Isten képe.
— 2KORINTHUS 4,3. 4
Épeszû ember nem száguldozna végig az autópályán
kétszáz kilométeres sebességgel, miközben piros lámpák
és közlekedési táblák figyelmeztetik: „Vigyázat! Vigyázat!
A híd nem üzemel!” Csak az tenne ilyet, aki részeg, vagy
aki kábítószer hatása alatt áll.
Hasonló módon: épeszû ember nem menne végig az
életen úgy, hogy végül is átlépve az örökkévalóságba,
a pokolba lezuhanva találja magát, elveszve. Az emberek
mégis ezt teszik. Miért? Mert az ördög elkábította és megvakította õket.
Amikor Dub bátyám üdvösségérõl volt szó, én rájöttem, hogy az ördög kötözte meg Dubot és tartotta vissza az
üdvösségétõl. Ezért azt mondtam: „Jézus Krisztus nevében, sátán, megtöröm a te erõdet Dub bátyám élete felett,
és követelem az õ szabadulását és üdvösségét.”
Nincs hatalmunk az emberek akarata felett, de van hatalmunk azok felett a gonosz szellemek felett, akik megkötözik és
megvakítják az embereket. Meg vagyok gyõzõdve, hogy ez
egy olyan terület, amelyrõl többet fogunk megtudni, és ezt
használni is fogjuk a jövõben.