És lõn, mikor Õ imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az Õ tanítványai
közül: Uram, taníts minket imádkozni…
— LUKÁCS 11,1
Valaki azt mondta: „Fontosabb, hogy az emberek megtanuljanak imádkozni, mint hogy egyetemi oktatásban
részesüljenek.”
Jól értsük meg, nem azt mondta, hogy az oktatás nem
fontos. Hanem azt: imádkozni megtanulni — fontosabb.
Sajnálom azokat, akik nem tudnak imádkozni. Amikor
válságba kerülnek, mindössze azzal vannak tisztában,
hogyan kell szavakat kiejteni a szájukon — de pusztán az,
hogy szavakat eregetünk a levegõbe, nem ima! Húsz percet
szánni rá vasárnaponként, hogy szentbeszédet tartsunk
Istennek arról, hogy mivel tartozik az Õ gyülekezetének,
az nem ima. Az sem ima, amikor a gyülekezetet leckéztetjük imádság örve alatt.
A kereszténység, a gyakorlatát tekintve egy élõ vallás,
amelynek hívei kapcsolatban vannak az élõ Istennel, aki
meghallgatja és megválaszolja imáikat. Az imádkozás
pedig nem más, mint hogy erõnket egyesítve az Atya
Istennel — bensõséges közösségben vagyunk vele —
véghezvisszük az Õ akaratát itt a földön.
Mindennél fontosabb, hogy minden keresztény —
beleértve téged is — megtanuljon imádkozni!