Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedrõl,
mert Õ az, aki erõt ád néked a gazdagságnak megszerzésére…
– 5MÓZES 8,18
Ismertem egy férfit Kelet-Texasban, akinek olyan szegény volt a családja, hogy tizenkét éves koráig még cipõje sem volt. Öt osztályt végzett csak el az általános iskolából. De abban az idõben, amikor a pénznek még volt értéke, kétmillió dollárja volt. Befektetésekbõl tett rá szert. Gyakran vendégeskedett a házában két ismerõsöm, tõlük hallottam, amit mondott: „Sok éve, hogy befektetek, de még sohasem veszítettem egy fillért sem.” A következõket tette, amint mesélte a barátaimnak: „Amikor valaki eljön hozzám egy elképzeléssel, és azt akarja, hogy fektessek be valamibe, az elsõ reakció a fejemé. De van egy imaszobám, ilyenkor bemegyek oda és imádkozom a dolog felõl. Egészen addig maradok, amíg meg nem hallom azt, amit a szellemem mond.
Lehet, hogy a fejem azt mondja: Bolondság lenne ebbe
befektetni, de ha a szívem azt mondja, hogy nyugodtan
tedd csak meg, megteszem. Vagy lehet, hogy a fejem azt
mondja, a legjobb lesz, ha ebbe fektetsz, mégis, ha a szívem
azt mondja, hogy ne tedd meg, akkor nem is teszem meg.
Nem veszem figyelembe azt, amit a fejem mond. Egyszerûen
bemegyek az imaszobámba és várakozom – néha egész
éjszaka. Néha meg bemegyek, és ki se jövök három napig,
csak imádkozom és olvasom a Bibliát, elcsendesedem,
hogy meghalljam, mit mond a szívem.”