Mivel pedig sok idõ múlt el, és a hajózás már
veszedelmes volt, mivelhogy a böjt is elmúlt
immár, inti vala Pál õket, ezt mondván nékik:
Férfiak, látom [„úgy érzékelem” – King James],
hogy nemcsak a rakománynak és a hajónak,
hanem a mi életünknek is bántódásával, és nagy
kárával fog történni e hajózás.
– APOSTOLOK CSELEKEDETEI 27,9. 10
Nem azt mondta Pál, hogy: „Kaptam egy kijelentést”, vagy „az Úr azt mondta nekem”. Hanem így fogalmazott: „Úgy érzékelem”. Ez csupán egy belsõ bizonyosság volt. Érzékelt valamit szellemileg.
Egyszer egy héttagú család elment étterembe. A gyerekek ételét már felszolgálták, amikor az apa hirtelen megszólalt: „Gyorsan menjünk haza. Valahogy az az érzésem, hogy mennünk kell.”
Arra érkeztek, hogy tûz ütött ki a házukban. Még el tudták oltani. Ha szellemtudatúbbá válnánk, sok ilyen dolgot el tudnánk hárítani.
„Biztosan Isten tette. Célja volt vele” – szokták mondani az emberek. Nem, mi rontjuk el ilyenkor, mi nem figyelünk. Ha a tengerészek hallgattak volna Pálra, megmenthették volna a hajót és a rakományt.
Isten nem ellensége az embernek, Õ megpróbál segíteni nekünk. Õ nem ellenünk, hanem értünk munkálkodik.