Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is
meg ne vessetek; mert mondom néktek, hogy az
õ angyalaik a mennyekben mindenkor látják
az én mennyei Atyám orcáját.
– MÁTÉ 18,10
Évekkel ezelõtt néhányan éppen az Úrnak szolgáltunk, oly módon, ahogy az le van írva az Apostolok cselekedetei 13,1—2-ben. Én épphogy’ felálltam térdemrõl és leültem az emelvényen, még mindig nyelveken imádkozva, amikor hirtelen Jézus állt elém.
Jézus mögött pedig, körülbelül hatvan centire az Õ jobbján és kilencven centivel mögötte, ott volt egy hatalmas angyal! Az angyal biztos megvolt két és fél méteres – igen nagy termetû volt. Jézus beszélt nekem néhány dologról (és minden, amit mondott megtörtént késõbb). Amikor befejezte, amit mondani akart nekem, megkérdeztem:
– Ki ez? Mit keres itt?
Jézus azt válaszolta: – Ez a te angyalod.
– Az én angyalom?
– Igen – mondta Õ. – Emlékszel, hogy amikor a földön jártam, azt mondtam a kisgyermekekrõl, hogy az õ angyalaik mindig látják az én Atyám orcáját. Nem veszíted el az angyalaidat akkor sem, ha felnõttél.
Ugye, milyen megnyugtató ez? Bárhova megyek, velem
van ez a hatalmas társ, aki mindenhova elkísér engem!