Ne nyugtalankodjatok és semmi miatt se aggodalmaskodjatok, hanem mindig, minden helyzetben hálát adva imádkozzatok és kérjetek
(határozott kéréseket), továbbra is tudassátok szükségeiteket Istennel.
– FILIPPI 4,6
Egyszer egy szolgáló hozzám fordult tanácsért. Sok
vihar volt az életében, és én megsajnáltam. Nem tudott se
enni, se aludni. Nem volt elég csupán együttérezni vele, fel
kellett olvasnom neki a Filippi 4,6-ot. „De nem mindenkinek van annyi hite, mint neked”– mondta. „Nem, de
mindenkinek ugyanaz a Bibliája van – feleltem – és ez
bizony az Ige gyakorlásának a kérdése.” Azután megmutattam neki, hogyan kell gyakorolni az Igét: egy verset
hangosan felolvastam, és utána azt mondtam az Úrnak: „A
Te Igéd igaz, és én hiszem.” Amikor elkezdtem gyakorolni
ezt a verset, hittem, hogy feltárhatom a kívánságaimat
Isten elõtt, de azt nehéz volt elhinnem, hogy meg tudom
állni, hogy ne aggódjak. De Isten nem kér tõlünk olyat,
amit ne lennénk képesek megtenni. Amikor tehát azt
mondja, hogy ne aggódjunk, az azt jelenti, hogy meg
tudjuk állni, hogy aggodalmaskodjunk. Ezért azt mondom
hangosan: „Én visszautasítom, hogy bármi felõl is nyugtalankodjak vagy aggódjak.” Azután az Úr elé viszem a kéréseimet, és hálát adok Neki a válaszért. Ez nyugalommal
tölti el a szellememet, amit az ördög megpróbált felzaklatni. Ha az ördög újra megpróbál rávenni, hogy aggódjam,
csak visszatérek ide, újra elolvasom ezt a verset és továbbra
is ragaszkodom hozzá.