Mivelhogy [a hívõ] ragaszkodik hozzám [Istenhez], megszabadítom õt…
— ZSOLTÁROK 91,14
Az angol nyelvben az ‘I will’ (= ‘akarom [tenni]’) és az ‘I shall’ (‘meg fogom [tenni]’) a lehetõ legerõteljesebb kinyilvánítása az akaratnak. A Zsoltárok 91. utolsó verseiben pedig hét dolgot említ Isten — aki több, mint elegendõ —, amit meg akar, meg fog tenni azért az emberért, aki szeretettel ragaszkodik Õhozzá. (Hála Istennek, én szeretettel ragaszkodom Õhozzá — ugye te is?)
Figyeld meg, Isten nem azt mondta: „Lehet, hogy megteszem” vagy „Ha bírom erõvel, megteszem. Ha ki nem merülök, akkor megteszem.” Nem! Aki túlcsordulóan elegendõ, Õ azt mondta: „Meg akarom tenni.”
Elõször azt mondta Isten: „Meg akarom szabadítani õket…” Ez az Isten, aki több, mint elegendõ, a szabadítás Istene. Megtartotta az Ábrahámnak adott szavát, és megszabadította Izraelt — és még ma is Õ a szabadító!
A mi Istenünk nem az elnyomó; Õ a szabadító! Az
Apostolok cselekedetei 10,38. világossá teszi ezt. A sátán az
emberiség elnyomója, Jézus pedig a mi szabadítónk!