Mikor látom a Te egeidet, a Te ujjaidnak munkáját,
a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél, mi
az ember, hogy gondolsz rá és az (a földszülte) ember
fia, hogy Te gondoskodsz róla? Hiszen kevéssel
teremtetted õt kisebbé, mint az Isten, és Te koronáztad meg õt dicsõséggel és tisztességgel. Azért
teremtetted õt, hogy uralkodjék a Te kezednek
munkái felett…
— ZSOLTÁROK 8,3–6
Isten az embert nem a halálra teremtette! A halál, a betegség, a gyûlölet, a bosszú és minden tragédia, ami a földi állapotokat tükrözi, nem szerepelt a teremtõ eredeti tervében. Ellenkezõleg, az ember boldogságra, örömre és békességre lett teremtve!
Arra, hogy örök közösségben legyen Istennel. Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. (1Móz. 1,26–27) Boldogságra, örömre és békességre lett teremtve. És azért lett teremtve, hogy Istennek örömöt szerezzen. (Jel. 4,11)
Isten egy olyan helyet adott az embernek a teremtésben,
amely felett csak Õ maga áll, az egész univerzumra kiterjedõ
hatalommal. (Zsolt. 8,4–7. 1Móz. 1,26) Ádám ura volt önmagának, a teremtésnek és a sátánnak. Ádám nem volt köteles
behódolni a bûnnek — a döntés az õ kezében volt.