Mert mindnyájan vétkeztek, és az Isten dicsõségének szûkében vannak.
— RÓMA 3,23
Az ember megtette az elképzelhetetlent! Hatalmat kapván Isten kezének minden munkája felett, Ádám eredetileg e világ istene volt. Ádám azonban tudatos felségárulást követett el Isten ellen azzal, hogy átadta a sátánnak azt a hatalmat, amelyet Isten eredetileg neki adott. Ádám a felségárulást saját jogán követte el, így Isten nem tudta semmissé tenni a szerzõdést, amelyet Ádámmal kötött, Ádám pedig az õt megilletõ helyet átadta a sátánnak. Ettõl fogva a sátán — nem pedig Ádám — lett e világ Istene. (2Kor. 4,4) Ezzel kezdetét vette a sátán pusztító uralma.
Így jött az emberre a szellemi halál — ami az Istentõl való elkülönülés. Amikor Isten lejött a hûvös alkonyatkor, hogy Ádámmal legyen és társalkodjon vele, szólította õt: „Ádám, hol vagy?” Ádám így felelt: „Elrejtõztem.” Elkülönült Istentõl!
A szellemi halál másik oldala — a sátán természetébõl való részesedés — szintén öröksége lett az embernek. Az ördög lett az ember szellemi atyja. Emlékszel, Jézus azt mondta a farizeusoknak: „Ti az ördög atyától valók vagytok…” (Ján. 8,44)
Az ember szellemileg az ördög gyermeke. Részesedik atyja természetébõl. Ez magyarázza, hogy az ember miért nem üdvözülhet megfelelõ életvitel által. Nem tud megállni Isten jelenlétében amint van, mert atyjának, az ördögnek a természete van benne.
Ha üdvözül is az ember, valaki által kell üdvözülnie, aki
kifizeti a bûneiért a büntetést, és valakitõl kapnia kell egy új
természetet.