Aki [Jézus Krisztus], mikor Istennek formájában
volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Õ az
Istennel egyenlõ, hanem Önmagát megüresítette,
szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá
lett; és mikor olyan állapotban találtatott mint
ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.
— FILIPPI 2,6–8
Krisztus mindig is létezett Isten mivoltában. Õ azonban kiüresítette Önmagát, és szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett. Ez a természetes nemzéstõl teljesen elkülöníthetõ, Istentõl való mûveletre utal: Ez csoda. Elõször, Isten kivette a Krisztust a mennyei Istenségbõl — majd behelyezte egy szûz méhébe, hogy egyesüljön a hústesttel egy egyedülálló fogantatás során.
Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem… (Zsid. 10,5)
Isten alkotott egy testet — egy különleges testet —
ennek a Lénynek, akit Isten Fiának neveznek. A megtestesülés során a Krisztus emberré lett!