Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és
emberek között, az ember Krisztus Jézus.
— 1TIMÓTHEUS 2,5
Az ember elveszett állapota elkerülhetetlenné tette a megtestesülést — az ember szellemileg halottá lett, és nem tudott Istenhez közeledni. Az istenség emberben való megtestesülésével Isten gondoskodott valakirõl, aki megállhat, mint az ember közbenjárója. Egyrészrõl egyenlõ Istennel, másrészrõl pedig egyesült az emberrel. Ez a valaki képes vállalni a felelõsséget az ember felségárulásáért, és ki tudja elégíteni az igazságosság követelményeit, ezáltal áthidalván a szakadékot Isten és ember között.
Isten az embert a saját képére teremtette, és csak kevéssel tette kisebbé Önmagánál. Mivelhogy az ember annyira hasonló Istenhez; ez tette lehetõvé, hogy Isten és az ember örökre egyesüljön egy személyben!
Amikor a Krisztus emberré lett és fizikai testet öltött a megtestesülés során, ez örökre szólt. Ily módon, a megtestesülés folytán, van ma egy Istenember a mennyben, az Atya jobbján. Lehetõvé vált, hogy Isten és az ember egyesüljön!
Isten ebben a mi emberi testünkben lakozhat, Isten belehelyezheti az Õ életét és természetét a mi szellemünkbe. Ez
történik meg az újjászületéskor. A szellemi halál kitöröltetik
a szellemünkbõl, és Isten odaadja az embernek az Õ életét!