Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak,
mert Õ szabadítja meg az Õ népét annak bûneibõl.
— MÁTÉ 1,21
A megváltás elsõ lépése az volt, hogy Krisztus azonosult ember mivoltunkkal. Ez történt az Õ megtestesülése során. Krisztus testté lett. (Ján. 1,14) A Zsidó 2,14. azt mondja: „Mivel tehát a gyermekek testbõl és vérbõl valók, Õ is hasonlatosképpen részese lett azoknak…”
Megtestesülésekor azonban, Jézus nem részesedett abból a természetbõl, amely az ember szellemében uralkodott. Ha így történt volna, akkor szellemileg halott lett volna földi szolgálata során! Akkor nem tudott volna az Atya kedvében járni azzal, hogy megcselekszi az Õ akaratát. Nem, az Õ azonosulása az ember szellemi természetével nem történt meg a keresztre feszítéséig.
Ott Isten ténylegesen bûnné tette Jézus Krisztust
értünk. (2Kor. 5,21) Maga a mi bûnös természetünk lett
ráhelyezve Jézus Krisztusra egészen addig, amíg Õ mindazzá nem lett, amivé a szellemi halál tette az embert. Isten
szemében nem Jézus Krisztus volt az, aki ott függött a
kereszten; az emberi nem volt az, aki ott függött. Ezért
mindnyájan elmondhatjuk Pállal: „Krisztussal együtt megfeszíttettem.”