Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet
az Istentõl van; és mindaz, aki szeret, az Istentõl
született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem
ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. […]
Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az
Õ szeretete teljessé lett bennünk.
— 1JÁNOS 4,7–8. 12
A házastársaknak engedniük kell, hogy Isten szeretete
uralkodjék felettük — ne csupán a természetes, emberi szeretet — mert a természetes emberi szeretet olyan sekélyes.
A keresztények elõnye mindenki mással szemben, hogy
házastársaikat nem csak természetes vonzalommal szerethetik, hanem hozzátehetik ehhez azt az isteni szeretetet,
amely sohasem a saját hasznát, hanem mindig a másik
javát keresi. Házasságunk egész ideje alatt, mindig szeretetben jártunk a feleségemmel. Sohasem gondoltam önmagamra vagy arra, hogy én mit akarok; mindig arra gondoltam, Oretha mit akar. Sohasem törekedtem arra, hogy a
saját érdekeimet keressem, mindig a feleségem érdekeit
tettem az elsõ helyre, és õ viszonozta ezt. Mindig megpróbáltunk egymáson túltenni a szeretetben. Ez pedig
olyan hatalmas áldással jár! Dicsõség Istennek! A mi
otthonunk olyan, mint a földre szállt mennyország.
Egyszer ellátogatott hozzánk egy igen zaklatott ember, és
azt mondta: „Olyan itt nálatok, mintha a mennyben
lennék. Attól a pillanattól fogva, hogy beléptem hozzátok,
ezt érzem.” Magunk teremtjük meg az otthonunk légkörét.