Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az õ atyjafiát, a halálban marad. Aki gyûlöli az
õ atyjafiát, mind embergyilkos az; és tudjátok,
hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami
megmaradhatna õbenne.
— 1JÁNOS 3,14–15
Nagyon feldúlt volt az a szolgáló-feleség, aki ezt mondta, amikor felkeresett engem:
— Hagin testvér, én nem juthatok a mennyországba. Én
utálom az anyósomat!
Miután hagytam kicsit lecsillapodni, tudtam neki segíteni. Megkértem, hogy nézzen a szemembe és mondja azt:
— Én utálom az anyósomat.
Arra is megkértem, hogy ellenõrizze belül a szellemét,
amint ezt kimondja. Azt mondta:
— Utálom az anyósomat. — Majd felkiáltott: — Nahát,
mintha valami tiltakozna a bensõmben!
— Igen — mondtam —, ez az Isten szeretete az újjászületett emberi szellemedben, amely mindenkit szeret.
A te valós éned nem utálja az anyósodat. Csak megengeded,
hogy a külsõ ember irányítson ebben a helyzetben.
— Igazad van — mondta —, én igazában nem utálom
az anyósomat.
Ezt követõen megtette a szellemi helyreigazítást,
megengedte a belsõ emberének, ahol a szeretet él, hogy az
irányítsa a külsõ embert.