…a szeretet…nem sértõdékeny, nem ingerlékeny,
nem neheztel, nem rója fel a vele szemben elkövetett gonoszságot (nem veszi figyelembe, ha igazságtalanságot kell elszenvednie).
— 1KORINTHUS 13,5
Az isteni fajta szeretetben-járás témája annyira fontos —
a keresztények meg annyira nem figyelnek rá — hogy tovább
fogunk idõzni a vizsgálatával.
„…A szeretet…nem rója fel a vele szemben elkövetett
gonoszságot…” Ez bizonyára az isteni fajta szeretet, mert mi
ellenségei voltunk Istennek, és Isten mégsem rótta fel a vele
szemben elkövetett gonoszságainkat. Õ elküldte Jézust, hogy
megváltson minket. Õ már akkor szeretett minket, amikor
még bûnösök voltunk.
„…A szeretet…nem veszi figyelembe, ha igazságtalanságot kell elszenvednie…” Legjobb, ha beismerjük — nem sok
ember jár Isten szeretetében, bár ez a szeretet bennük van!
Nem, a természetes emberi szeretetben járnak, és nagyon is
figyelembe veszik, ami megtörténik velük. Férj és feleség, bár
mindketten keresztények, megharagszanak egymásra és akár
egy hétig sem beszélnek egymással, mert valami igazságtalanságot kellett elszenvedniük egymástól.
Ugye könnyen belátható ezek után, hogy minden probléma megoldódna a családunkban, az egyházban és az országunkban, ha az emberek
Isten gyermekeivé válnának, befogadnák Isten szeretetét, és
Isten gyermekeihez méltóan élnének Isten családjában?