Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de
az istenfélelem mindenre hasznos, mert megvan
benne a jelenvaló és a jövendõ élet ígérete.
— 1TIMÓTHEUS 4,8
Van, aki szeretné elhitetni velünk, hogy az istenfélelemnek — az Istenért való életnek, az újjászületésnek,
az Úrral való közösségnek — nincs haszna ebben az életben. Hogy nem tehetünk mást, mint egyszerûen elviseljük
az életet viszontagságaival, küzdelmeivel és megpróbáltatásaival együtt, szüntelen arra gondolva, hogy ez az élet
hamarosan véget ér.
Örülök, hogy Pál kiegyensúlyozottan láttatja ezt
velünk, amikor azt mondja: az istenfélelem nemcsak
„odaát” a jövõ életben lesz hasznos, hanem „a jelenvaló
életnek” az ígérete is megvan benne. Bûnösként, a teljes
csõdben voltunk, Isten azonban könyörült rajtunk, és
elküldte Jézust, hogy megváltson minket. Jézus nem csak
azért jött, hogy megszabadítson minket a bûneinktõl,
hanem azért is, hogy bennünk éljen. (Kol. 1,27) Azt akarja,
hogy minél több dicsõséget hozzunk az Õ nevének, és hogy
minél több hasznunk legyen abból, hogy Neki szolgálunk
ebben az életben. Ahelyett, hogy azt mondta volna,
az istenfélelem akadályozza a sikert, Pál apostol éppen az
ellenkezõjét állította ebben az Igében.
Istent szolgálni nem haszontalan — hanem hasznos!