Hanem alávetem a testemet és szolgává teszem;
hogy míg másoknak prédikálok, magam valami
módon méltatlanná ne legyek.
— 1KORINTHUS 9,27
Keresztényként meg kell tanulnod — megengedni az új,
belsõ emberednek, hogy uralkodjon a külsõ emberen. A
külsõ ember nem lett újjá. A test nem született újjá. A test
továbbra is azt akarja majd tenni, amit mindig is — azt, ami
nem helyes.
Pál testével is így volt ez! Ennek a hatalmas apostolnak
nem kellett volna a testét alávetettségben tartania, ha a teste
nem akarta volna azt tenni, ami nem helyes. Ne lepõdj meg
hát azon, hogy a te tested is rosszat akar tenni.
E világban harcunk van a hústestünkkel. Az ördög a
hústesten keresztül munkálkodik. Mivel próbatételeket és
kísértéseket kell kiállnunk a hústestben, az ördög azt mondja
a kereszténynek: „Ha üdvösséged lenne, nem akarnál
ilyesmit tenni!” A sátán azt akarja bemesélni neked, hogy te
akarsz rosszat tenni, pedig az igazság az, hogy te, a belsõ
ember — az új ember — nem akarod a rosszat cselekedni.
El akarod hagyni valamely rossz szokásodat? Szeretnél
legyõzni egy régi kísértést? Tedd azt, amit Pál. Õ azt mondta:
„ É n nem engedem, hogy a testem uralkodjon felettem.” Ki az
az én? Az én a belsõ ember. Pál nem a testét, hanem saját
magát, a belsõ embert nevezte én-nek. Pál azt mondta: „Én
alávetettségben tartom a testemet, és szolgává teszem…”
Kinek a szolgájává teszem? A belsõ embernek!