Mert szívvel hiszünk a megigazulásra, szájjal
teszünk pedig vallást az üdvösségre.
— RÓMA 10,10
Az ember mindig szívvel hisz, és szájjal tesz vallást az
üdvösségre. Amikor hiszel valamit a szívedben és megvallod
a száddal, akkor az valósággá válik számodra.
A hit általi megvallások teremtenek valóságokat!
A Zsidó 9,12. például azt mondja: „És nem bakok és tulkok
vére által, hanem az Õ tulajdon vére által ment be egyszer s
mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.” Jézusnak
sohasem kell ezt újra megtennie; megtette egyszer és
mindenkorra. A Róma 10,10. pedig elmondja nekünk, hogyan
kaphatjuk meg ennek az üdvösségnek a valóságát: hisszük
a szívünkkel — a belsõ emberrel — a szánkkal pedig vallást
teszünk róla.
Olykor, ha az Írásokban olvasod ezeket:
„Krisztusban”, „Õbenne” és „Akiben”, talán nem úgy látod,
mintha valóság lenne, amit az igeversek állítanak. De ha elkezded
megvallani (mert valóban hiszed Isten Igéjét a szívedben):
„ez már az enyém, ez már megvan”, akkor valóságossá
válik a számodra. A szellemi világban ez már valóságos.
Te viszont azt akarod, hogy a fizikai világban is valóságos
legyen, ahol most élsz.