Isten volt az (személyesen volt jelen) a Krisztusban, aki megbékéltette magával és a kegyeltségébe
visszahelyezte a világot, nem számolva fel nekik
(az embereknek) az õ bûneiket és nem hajtva be
rajtuk azokat (hanem eltörölve teljesen), és ránk
bízta az Õ megbékélésének (a kegyeltség állapotába
való visszafogadásnak) az üzenetét.
— 2K ORINTHUS 5,19
— Hagin testvér — kérdezte egy asszony —, én miért nem
gyógyulok meg? Tudom, hogy Isten megígérte, hogy meggyó-
gyít engem. — Megértettem a problémáját, és megpróbáltam
segíteni neki: — Nem, drága testvérnõ. Isten nem ígérte azt,
hogy meggyógyít téged, mint ahogy azt sem ígérte, hogy
üdvözíteni fogja az elveszetteket.
Isten Igéje sehol sem mondja, miszerint Isten ígérete az,
hogy üdvözít téged. Nem, Isten Igéje kijelenti, hogy Isten már
tett valamit az üdvösségeddel kapcsolatban. Isten ráhelyezte a
bûneidet és vétkeidet Jézusra.
Isten már megbékéltetett minket Önmagával a Krisztus által.
És nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Nekünk kell
elmondanunk az embereknek, hogy Isten nem tulajdonít (nem
számítja be) bûnt nekik, illetve többé nem szembesíti õket
vétkeikkel. — Tehát — mondta erre valaki — akkor mind-
nyájan üdvözülni fogunk, igaz? — Nem. Az embereknek el
kell fogadniuk azt a megbékéltetést, amit Isten felkínál. Mi,
természetünk szerint, az ördög gyermekei vagyunk, ezért újjá
kell születnünk!