…Ugyanis minden a tiétek […] Ti pedig a
Krisztusé, Krisztus pedig Istené.
— 1KORINTHUS 3,21.23
Az ember nem gondolná, hogy a korinthusiak bármit
is kaphattak volna Istentõl; olyan testiek voltak. Pál azzal
kezdte ezt a fejezetet, hogy közölte velük, mennyire testiek,
mégis hozzátette: „…minden a tiétek.”
Amikor beleszülettél Isten családjába, tiéd lett a jog és
a kiváltság: használhatod Jézus nevét. Mindaz, amit Jézus
megvásárolt és mindaz, aminek kifizette az árát, természetszerûen a tiéd lett. De rajtad múlik, hogy használd, ami a
tiéd. Gondoljunk csak a tékozló fiú történetére. Ha a tékozló
fiú a bûnöst vagy a visszaesõt jelképezi, az apa pedig Istent,
akkor az idõsebb testvér olyan keresztényt, aki nem tévelyedett el. Amikor a nagyobbik fiú hazajött a mezõrõl, zene és
tánc kiszûrõdõ hangjait hallotta. Az egyik szolga adta tudtára: „A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot.”
Az idõsebb testvér erre nagyon megharagudott, és nem volt
hajlandó bemenni együtt ünnepelni velük. Így atyja ment ki
hozzá és kérlelte. „Nem, nem megyek be — mondta az
idõsebb testvér. — Ennyi esztendõtõl fogva szolgálok néked.
Én sohasem hagytalak el. Nem költöttem el a pénzedet. És te
sohasem rendeztél ilyen lakomát nekem.” „Fiam …— mondta az atya — mindenem a tiéd!” (Luk. 15,31) Istennél megvan az,
amire szükséged van. Ha megvan, akkor az a tiéd. De neked
kell birtokba venned.