Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszem; és nagyobbakat
is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz
megyek. És akármit kértek majd az én nevemben,
megcselekszem azt, hogy dicsõíttessék az Atya
a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben,
én megcselekszem azt.
— JÁNOS 14,12–14
A mai szövegünk verseinek semmi közük az imához. A
tegnapi részben láttuk: Jézus azt mondta, hogy használjuk
az Õ nevét, amikor az Atyához imádkozunk. Itt azonban
Jézus nevének egy másféle használatát láthatjuk. Az itt
‘kérni’-nek fordított görög szó azt jelenti, hogy ‘igényelni’
illetve ‘megkövetelni’. A név ilyen használatára jó példa az,
ami az Ékes-kapunál történt. Péter azt mondta a kapuban
ülõ sánta embernek: „Ezüstöm és aranyam nincs nékem;
hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus
nevében, kelj fel és járj!” (Csel. 3,6)
Jézus mondja: „És akármit kértek majd az én nevemben,
megcselekszem azt.” Engedjük, hogy ez most teljesen belénk
ivódjon. Amikor használjuk Jézus nevét, az olyan mintha
maga Jézus lenne jelen. Mindaz az erõ és hatalom, ami
Jézusban van, benne van a nevében!
Te nem követelsz semmit az Atyától. (Végtére is nem
Isten kötözte meg betegséggel azt a sánta embert: az ördög
volt az, aki megkötözte.) Nem. Te azt követeled, hogy az
ördög hódoljon be Jézus nevének!