Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus
és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz énbennem,
amint az Írás mondotta, élõ víznek folyamai
ömlenek annak belsejébõl. Ezt pedig mondja vala
a Szellemrõl, akit az Õbenne hívõk vesznek
majd: mert még nem vala Szent Szellem; mivelhogy Jézus még nem dicsõítteték meg.
– JÁNOS 7,37—39
Jézus a vizet a Szent Szellem jelképeként jelentette ki.
Figyeld meg: két különbözõ megtapasztalásra utal a tegnapi és a mai igehelyünk. Az egyik, az újjászületés: vízforrás (kútfej) tebenned, amely örök életre buzog fel. A másik, a Szent Szellemmel való betöltekezés: folyamok. Nem csak egy folyó – hanem folyamok.
A víz a kútban (az üdvösség) egy célt szolgál: téged áld meg, a te javadra van. A folyamok azonban (a Szent Szellemmel való beteljesedés), kiáradnak belõled, hogy másokat áldjanak meg. A Szent Szellemmel való betöltekezésnek az a célja, hogy te lehess áldás mások számára.
Némelyek azt mondják: „Ha újjászülettél a Szellemtõl,
tiéd a Szellem, másra már nincs szükséged.” Ez azonban
nem így van, csak mert ittál a vízbõl, nem jelenti azt, hogy
telve vagy vízzel. Az újjászületést követõ megtapasztalás a
Szent Szellemmel való betöltekezés – e betöltekezés eredményeként pedig élõ víznek folyamai ömlenek az ember
bensejébõl (a szellemébõl).