Hogy van hát? Imádkozom a szellemmel, de
imádkozom az értelemmel is; énekelek a szellemmel, de énekelek az értelemmel is.
– 1KORINTHUS 14,15
Én megtanultam az élet minden válságában a szellememre tekinteni. Megtanultam nyelveken imádkozni. És mialatt más nyelveken imádkozom, vezetést kapok, ami a bensõmbõl jön, mert a szellemem felélénkül, amikor nyelveken imádkozom. Az elmém nem aktív ilyenkor; a szellemem az, ami tevékeny. Isten pedig a szellememen keresztül ad nekem vezetést. Néha, mialatt nyelveken imádkozom, magamban értelmezem is, amit kimondtam; és az értelmezésen keresztül vezetést kapok. De többnyire nem így történik.
Legtöbbször, mialatt nyelveken imádkozom, valahonnan mélyen belülrõl jön fel belõlem annak a tudása, hogy
Isten mit akar, hogy cselekedjem. (Nehéz elmagyarázni
a szellemi dolgokat természetes módon, de mindenesetre
érzékelem, hogy valami áradni kezd a bensõmbõl.) Elkezd
alakot ölteni és kiformálódni, bár nem mindig tudom
szavakban kifejezni (mert az értelmemnek semmi köze
ehhez), a bensõmben azonban pontosan tudom, hogy mit
kell tennem.