…És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ád
néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az
igazságnak ama Szellemét, akit a világ be nem
fogadhat, mert nem látja Õt és nem ismeri Õt, de
ti ismeritek Õt, mert nálatok lakik, és bennetek
marad.
– JÁNOS 14,16. 17
A belsõ bizonyosság éppannyira természetfeletti, mint a látomásokon, angyalok által és más módon való vezetés. Nem annyira látványos, de éppannyira természetfeletti.
Sokan a látványosat keresik, és közben nem veszik észre a természetfelettit, ami ott van!
Térjünk most vissza ahhoz, amit Jézus mondott,
amikor megjelent nekem egy nyílt látomásban, 1959 februárjában El Pasóban, Texasban. Lépéseket hallottam közeledni a kórház folyosóján, és felnéztem, hogy lássam, ki az.
Amikor megláttam Jézust az ajtóban, úgy éreztem, égnek
áll a hajam és feláll a szõr a hátamon. Az egész testem
libabõrös lett. Jézus fehér köntöst, és római sarut viselt.
Körülbelül száznyolcvan cm magas és úgy nyolcvan kg
súlyú. Egy széket tett az ágyam mellé, és leült. A másfél óra
alatt, amíg velem volt, többek között elmondta nekem:
„A legfõbb mód, ahogy vezetem valamennyi gyermekemet,
a belsõ bizonyosság általi vezetés.”