De mikor eljön Õ, az igazságnak Szelleme, elvezet majd titeket minden igazságra.
– JÁNOS 16,13
Mielõtt látomásban láttam az Urat, három napon keresztül próbáltam megírni egy levelet egy bizonyos pásztornak, hogy idõpontot egyeztessünk a nála tartandó összejövetelekre. Megírtam fél oldalt, aztán összetéptem és bedobtam a papírkosárba. Másnap és a harmadnap ugyanígy. Ahogy ott ült az Úr az ágyam mellett, azt mondta: „Meg fogom mutatni neked, hogyan mûködik a belsõ bizonyosság, hogy ne kövesd el újra ugyanazokat a hibákat, amiket a múltban. Te most látsz engem, ahogy itt ülök és beszélgetek veled. Ez a prófétai szolgálat mûködése – éspedig a szellemek megkülönböztetésének a megnyilvánulása. (A szellemek megkülönböztetése belelátás a szellemvilágba). Hallod, ahogy szólok hozzád, én pedig a látomáson keresztül a tudás szavát és a bölcsesség szavát adom neked.
Én azt mondom most neked, hogy ne menj el abba a gyülekezetbe. A pásztor nem fogadná el, ahogy te szolgálsz. De többé nem foglak így vezetni. (Nem is tette.)
Mostantól fogva belsõ bizonyosság által vezetlek, ami ezideig is a rendelkezésedre állt. Volt benned belül valami, ami esetenként meggátolt, ami elbizonytalanított olykor. És így foglak ezentúl vezetni téged.”
Ez a belsõ gát olyan, mint a stoptábla, olyan, mint egy
piros fényjelzés – mélyen legbelül.