Igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Szellem által.<>br – RÓMA 9,1
A belsõ bizonyosság az elsõ mód, ahogy a Szent Szellem vezet minket. A második a belsõ hang általi vezetés. A belsõ embernek éppúgy van egy hangja, ahogy a külsõnek is. A belsõ ember hangját ‘lelkiismeret’-nek nevezzük. Hívjuk még megérzésnek, belsõ vezetésnek, belsõ bizonyságnak vagy „a csendes kis hang”-nak is. Ez nem a Szent Szellem hozzánk szóló hangja, mert ha a Szent Szellem szól, az Õ hangja tekintélyesebb. A csendes kis hang a saját szellemünk hangja. Ám a szellemünk mégiscsak a Szent Szellemtõl veszi, aki bennünk él. Elmeséltem például, a július 19-i részben, hogy miként tûnt úgy, mintha egy ‘figyelmeztetõ jelzés’ szólalt volna meg bennem, ahogy beléptem abba az eladó épületbe Tulsában. A bensõmben tudtam – ez az! Mégsem akartam hallgatni rá. Amikor késõbb a feleségem megkérdezett, azt mondtam: „Nem, ott maradunk, ahol vagyunk.”
Aznap este azonban, amikor lefeküdtünk, nem tudtam
elaludni. A lelkiismeretem kínzott; a szellemem tudta,
hogy nem hallgattam rá. Ezért azt mondtam: „Uram, a saját
fejem szerint nem akarok Tulsába költözni. De ha Te azt
akarod, nem állok az utadba.” Hirtelen, a csendes kis hang
a bensõmben azt mondta: „Oda fogom adni azt az épületet
neked. Te csak rám figyelj.” És Isten tényleg ezt is tette!