Mikor pedig a tanácsra vetette szemét Pál, monda: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel
szolgáltam az Istennek mind e mai napig.
– APOSTOLOK CSELEKEDETEI 23,1
Érdekes végigmenni az apostoli leveleken, amiket Pál írt az Egyháznak, és megnézni, hogy mit mond a lelkiismeretrõl. Õ mindig engedelmeskedett a lelkiismeretének.
Egyszer hallottam, amint prédikátorok kérdezgettek egy világhírû evangélistát. Azt kérdezték tõle: „Azonkívül, hogy nyilvánvalóan Isten hívott el és kent fel téged erre a szolgálatra, van-e valami, amit te magad megteszel a szolgálatod sikeréért?”
Igazán kíváncsi voltam, hogy mit fog mondani. Tudtam, hogy az ima embere, az imádság pedig fontos, mégsem az imát említette.
Azt válaszolta: „Igen, Isten hívott el engem evangélistának. De ti arra vagytok kiváncsiak, hogy mi az, amivel én járultam hozzá a sikeremhez. Nos, ami a leginkább hozzájárult a sikeremhez az az, hogy mindig azonnal engedelmeskedem a mélyrõl jövõ elõérzeteimnek.”
Más szavakkal azt mondta: „Mindig engedelmeskedem
annak, amit a szellemem mond – annak, amit mélyen a
bensõmben kapok.”