Hazug beszédûek képmutatása által, kik meg
vannak bélyegezve a saját lelkiismeretükben.
– 1TIMÓTHEUS 4,2
Õrködj a lelkiismereted érzékenységén – ne kövess el rajta erõszakot – mert a lelkiismereted, a szellemed hangja az, ami továbbítja az elmédnek, amit Isten Szelleme mond, mélyen a bensõdben. Ha nem õrzöd meg a lelkiismereted érzékenységét, a szellemi dolgok nem lesznek világosak a számodra. A harmincas évek alatt egy vidéki gyülekezetet pásztoroltam és a vasárnap éjszakát általában egy kedves, idõs úriember házában töltöttem, aki a kilencven felé ballagott. Mi nem keltünk olyan korán, mint a család többi tagja a farmon, így együtt szoktunk reggelizni nyolc óra tájt.
Feltette régimódi kávéskannáját a fatüzelésû kályhára,
ott fortyogott benne a kávé. Láttam, amint kiönti azt a forró
kávét egy bögrébe, fogja és azonmód megissza az egészet egy
hajtásra. Amikor ezt elõször láttam, úgy éreztem, mintha az
én egész bensõm égne szét! Hogy tudta megtenni? Én biztos
nem lettem volna képes rá. Az én szám és a torkom olyan
érzékeny, hogy egy kiskanálnyi forró kávé megégette volna.
Eleinte bizonyára õ sem tudta meginni. Az évek hosszú
során azonban a forró kávé érzéketlenné tette az ajkait, a
száját és a torkát, végül könnyen meg tudott inni egy egész
csésze tûzforró kávét egy hajtásra. Szellemileg is így történik
ez. Óvd meg a lelkiismeretedet a megkeményedéstõl! Állj
meg abban a pillanatban, hogy elrontasz valamit, és a lelkiismereted vádol. Mondd azt: „Uram, bocsáss meg nekem,
ezt elrontottam.” Vagy, ha szükséges, mondd annak, akinek
rosszat tettél: „Rosszat tettem neked. Kérlek, bocsáss meg!”