Akiknek ékessége ne legyen külsõ, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevésébõl való; hanem a SZÍVNEK ELREJTETT EMBERE, a szelíd és csendes SZELLEM romolhatatlanságával, ami igen becses az
Isten elõtt.
– 1PÉTER 3,3. 4
Senki sem tudja igazán, hogy nézel ki. Azt hiszik, hogy tudják, és mégsem tudják. Te – a valóságos éned – egy elrejtett ember. Szellem vagy; van lelked; és testben élsz. (1Thess. 5,23) Amit az emberek látnak az csupán a ‘ház’, amiben élsz. Hallottam már olyan szolgálókat, akik idézték az 1Péter 3,3 kétharmad részét, és azt mondták, hogy a nõknek nem szabad a hajukat befonni és nem szabad aranyat viselniük.
Ha Péter tényleg erre gondolt volna, akkor a nõknek
ruhát sem lenne szabad felvenniük! Ha ugyanis azt mondta, hogy a nõknek nem szabad a hajukat befonni és nem
szabad aranyat hordaniuk, akkor azt is mondta, hogy
ne vegyenek fel ruhát. (Mert hiszen a ruha öltözék.) Nem,
Péter itt valójában azt mondja – talán mert a nõk hajlamosabbak erre – „Ne a hajaddal, a ruházatoddal és a külsõ
emberrel töltsd a legtöbb idõt. Mindenekelõtt arra legyen
gondod, hogy a szív elrejtett emberének – vagyis a szellemi
ember, a valóságos, a belsõ embered – ékességével, a
szelíd és csendes szellemmel légy felékesítve.”