Senki sem tudja igazán, hogy nézel ki. Azt hiszik, hogy tudják, és mégsem tudják. Te – a valóságos éned – egy elrejtett ember. Szellem vagy; van lelked; és testben élsz. (1Thess. 5,23) Amit az emberek látnak az csupán a ‘ház’, amiben élsz. Hallottam már olyan szolgálókat, akik idézték az 1Péter 3,3 kétharmad részét, és azt mondták, hogy a nőknek nem szabad a hajukat befonni és nem szabad aranyat viselniük.
Ha Péter tényleg erre gondolt volna, akkor a nőknek ruhát sem lenne szabad felvenniük! Ha ugyanis azt mondta, hogy a nőknek nem szabad a hajukat befonni és nem szabad aranyat hordaniuk, akkor azt is mondta, hogy ne vegyenek fel ruhát. (Mert hiszen a ruha öltözék.) Nem, Péter itt valójában azt mondja – talán mert a nők hajlamosabbak erre – „Ne a hajaddal, a ruházatoddal és a külső emberrel töltsd a legtöbb időt. Mindenekelőtt arra legyen gondod, hogy a szív elrejtett emberének – vagyis a szellemi ember, a valóságos, a belső embered – ékességével, a szelíd és csendes szellemmel légy felékesítve.”