Mivelhogy nem a láthatókra tekintünk, hanem
a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók,
a láthatatlanok pedig örökkévalók. Mert tudjuk,
hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentõl, nem kézzel csinált, hanem
örökkévaló házunk a mennyben.
– 2KORINTHUS 4,18. 5,1
A külsõ ember látható. A belsõ ember, az „elrejtett ember” láthatatlan. Pál még mindig errõl a belsõ emberrõl beszél, akirõl a tegnapi igerészben olvastunk, a 2Korinthus 4,16-ban. Azt mondja, hogy ez a belsõ ember láthatatlan – és örökkévaló.
„E mi földi sátorházunk” a „külsõ ember”, amirõl Pál a 16-os versben beszélt. A mi földi házunk (a test) elhasználódik. Amikor azután meghal, sírba helyezik, elbomlik és porrá lesz – de ez nem mindennek a vége!
A belsõ ember örökkévaló!
A „szívnek elrejtett embere” örökkévaló!
Az „elrejtett embered” szellemi lény – és örökkévaló!
Te szellem vagy – és örökkévaló vagy!