A külső ember látható. A belső ember, az „elrejtett ember” láthatatlan. Pál még mindig erről a belső emberről beszél, akiről a tegnapi igerészben olvastunk, a 2Korinthus 4,16-ban. Azt mondja, hogy ez a belső ember láthatatlan – és örökkévaló.

„E mi földi sátorházunk” a „külső ember”, amiről Pál a 16-os versben beszélt. A mi földi házunk (a test) elhasználódik. Amikor azután meghal, sírba helyezik, elbomlik és porrá lesz – de ez nem mindennek a vége!

A belső ember örökkévaló!

A „szívnek elrejtett embere” örökkévaló!

Az „elrejtett embered” szellemi lény – és örökkévaló!

Te szellem vagy – és örökkévaló vagy!