Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk,
hogy amíg e testben lakunk, addig távol vagyunk
az Úrtól. Mert hitben járunk, nem látásban; bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk
kiköltözni e testbõl, és elköltözni az Úrhoz.
– 2KORINTHUS 5,6. 8
„Mindenkor bízunk, és tudjuk…” Ez tetszik nekem! Nem
reménykedünk, nem feltételezzük, nem lehetségesnek tartjuk,
hanem tudjuk! Tudjuk, hogy ‘mi’ távol vagyunk az Úrtól.
Igen, Isten Szelleme a szívünkben azt kiáltja: „Abba,
Atyám”. Jézus Krisztus, fizikai, (hús és csont feltámadott
testben) az Atya jobbján van a mennyben. És amikor ‘mi’
elhagytuk e testet, ‘mi’ is ott leszünk Õvele.
"Ki az a ‘mi’?
A fizikai halál pillanatában, az ember elhagyja a testét.
És ennek utána, semmivel sem kevésbé ember, mint amikor a testében volt. Itt nincs hely rá, hogy teljes egészében
bizonyságot tegyek, hogyan tapasztaltam meg a halált.
(„A pokolban jártam” címû mini-könyvemben olvashatod a
teljes történetet). Azt azonban mindenképpen közlöm:
Amikor én a testemen kívül voltam, semmivel sem voltam
kevésbé ember, mint mikor a testemben voltam. Éppolyan
valóságosnak tûntem a magam számára, mint most.
Ugyanaz az alakom, ugyanaz a formám volt, ugyanaz a
méretem. És tudtam mindent, amit azelõtt tudtam, mielõtt
elhagytam a testemet.