Pál itt a fizikai halálról beszél. Természetesen, a valóságos Pál, a belső ember nem fog meghalni. Továbbra is élni fog a kettő közül valamelyik módon: vagy elmegy és a Krisztussal lesz, vagy megmarad a hústestben.
Pál azt mondja, hogy még nem döntötte el. „Szorongattatom e kettő között” – mondja. Szeretnék elmenni és a Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb. (Ha csak annyit mondott volna, hogy jobb, már az is csodálatos lenne, de ő azt mondta, hogy ez még a jobbnál is jobb!) Majd azt: „De tudom, hogy e testben megmaradnom szükségesebb tiérettetek.”
Amíg a hústestében van, taníthatja az embereket, és szolgálhat feléjük. Ez hasznosabb rájuk nézve. Jegyezzük meg, Pál az, aki választ. Nem azt mondja: „Istenre hagyom, és amit Isten választ, azt elfogadom.” Több közünk van annak eldöntéséhez, hogy éljünk-e vagy meghaljunk, mintsem gondolnánk!