Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én
vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem
járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek
világossága.
– JÁNOS 8,12
Még azelõtt kezdtem megérteni bizonyos igazságokat az
örök életrõl, hogy a gyermekeink megszülettek volna. És Isten
kegyelme által hittem, hogy tudok az örök élet világosságában
járni. (Ha Isten azt mondja az Igéjében, hogy én képes vagyok
erre, akkor képes is vagyok rá.) Tudtam: az, hogy az örök élet
világosságában járok, hatással lesz a gyermekeimre, így azt is
meg tudtam mondani elõre, hogy mivé lesznek. Azt is meg
tudtam mondani, hogy mivé lesznek azok a csecsemõk, akik
azidõtájt születtek a gyülekezetünkben. Tudtam, hogy a
szüleik milyen világosságban járnak, és az hogyan fog hatni
rájuk. Mindig százszázalékosan igazam lett. Az emberek birtokolhatják az örök életet, de ha nem járnak a világosságában,
nem fejlesztik magukat – ha nem használják ki ennek az életnek és természetnek az elõnyeit – akkor a dolgok nem mennek rendben az életükben. Miénk az örök élet, de nekünk is
kell megfelelõen kiaknázni. Nekünk kell a világosságában
járni. A gyerekeket megilletné a kiváltság, hogy olyan családokba szülessenek, ahol ott van az örök élet és Isten szeretete.
Megfigyeltem, hogyan reagálnak az igei tanításra, azok a gyerekek, akiknek szülei rendelkeznek ezzel az élettel, és ennek a
világosságában járnak. Az ilyen gyermekek olyan kifinomult
szellemmel rendelkeznek, ami másoknál nem található.
Könnyebb õket fegyelmezni és értelmi képességeik is jobbak.
Azok a tinédzserek, akik megkapják az örök életet és engedik,
hogy ez az élet irányítsa õket, jobb értelmi képességekkel rendelkeznek üdvösségre jutásuk után, mint elõtte.