És [Isten] szeretni fog téged, és megáld téged,
és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek
gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és
juhaidnak ellését azon a földön, amely felõl megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Áldottabb leszel minden népnél; nem lészen közötted
magtalan férfi és asszony, sem barmaid között
meddõ. És távol tart az Úr tõled minden betegséget, és Egyiptomnak minden gonosz nyavalyáját,
amelyeket ismersz; nem veti [nem engedi vetni]
azokat reád…
— 5MÓZES 7,13–15
„És (Isten) szeretni fog téged…” Szeret téged! Szeret
téged! És betegséget helyez rád? És azt cselekszi, hogy
csecsemõkorodban meghalj? És azt cselekszi, hogy halva
szüless meg, vagy betegen és nyomorékon?
Nem! Nem! Nem! Nem ezt mondják a szent Írások!
— De ez ránk már nem vonatkozik, Hagin testvér.
Biztos vagy ebben? Az elsõ Korinthusi levél az Újszövetségben van, ugye? Nézzük meg az 1Korinthus 10,11-et,
hogy megtudjuk, az isteni egészség hozzánk tartozik-e:
„Mindezek pedig példaképpen [elõkép gyanánt] estek rajtuk
[Izraelen]; megírattak pedig [Kiknek írattak meg —
a zsidóknak? Nem!] a MI tanulságunkra, akikhez az idõknek
vége elérkezett.”
Dicsõség az Úrnak! Az 5Mózes 7,13–15 az én javamra
írattak meg. Az én tanulságomra íratott meg!