Hogy beteljesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Pedig betegségeinket Õ viselte,
és fájdalmainkat hordozá.
— MÁTÉ 8,17
A mai szövegünkben Máté idézi az Ésaiás 53-at.
Amikor elõször megértettem, hogy valójában mit jelent ez
a vers, igen örvendeztem. Mert amikor olvastam, ki tudtam
hangsúlyozni azt a szót, hogy ‘mi’. Jézus vette el a mi
erõtlenségünket és Õ hordozta a mi betegségünket. A ‘mi’
rám is vonatkozik, én is beletartozom! Õ vette el az én
erõtlenségemet és Õ hordozta az én betegségemet!
Amikor tudatára ébredtem ennek, úgy éreztem magam,
mint az az elveszettnek hitt nõ, Londonban a második
világháború alatt, aki hirtelen elõkerült. Szomszédjai nem
látták a légópincékben az ellenséges bombatámadások
alatt, ezért azt hitték, hogy meghalt vagy elhagyta a várost.
Amikor néhány nappal késõbb valaki találkozott vele az
utcán, és megkérdezte tõle, hogy hol volt, azt válaszolta,
hogy sehova sem ment.
— Na de mit csinált a bombázások alatt — kérdezték tõle.
— Feküdtem az ágyamban, és aludtam. —Nem félt?
— Nem, mivel olvastam a Bibliában, hogy Isten nem
szunnyad és nem is alszik, úgy döntöttem, semmi szükség
rá, hogy mindketten ébren legyünk!
Mivel maga Krisztus vette el a mi erõtlenségünket és Õ
hordozta a mi betegségünket, semmi szükség rá, hogy mi is
hordozzuk. Jézus azért hordozta el azokat, hogy mi
szabadok lehessünk!