Aki a mi bûneinket maga vitte fel testében a fára,
hogy a bûnöknek meghalván, az igazságnak
éljünk: Akinek sebeivel gyógyultatok meg.
— 1PÉTER 2,24
Néhány évvel ezelõtt egyszer arra ébredtem, hogy
súlyos tünetek kínozzák a szívemet és a mellkasomat.
Ismertem az ilyen tüneteket, mivel tinédzserként ágyhoz
voltam kötve és lemondtak rólam az orvosok. Azt mondták, bele fogok halni a szívbetegségbe.
Az ördög azt mondta az elmémnek: „Meg fogsz halni.
Most biztos nem kapod meg a gyógyulásodat.” Fejemre
húztam a takarót és elkezdtem nevetni. Nem volt kedvem
nevetni, de azért mégiscsak nevettem, úgy tíz percig. Végül
az ördög megkérdezte, hogy min nevetek.
„Rajtad nevetek — mondtam. — Azt mondtad, hogy
nem kapom meg a gyógyulásomat. Ha-ha-ha ördög úr.
Én nem várom, hogy megkapjam a gyógyulásomat! Jézus
már megszerezte nekem! Ha nem tudnál olvasni, én majd
idézem neked az 1Péter 2,24-et.” És idéztem neki.
Miután idéztem az elsõ szakaszt: „… Akinek sebeivel
gyógyultatok meg”, azt mondtam: „Ha pedig meggyógyultunk, akkor én is meggyógyultam! Már nem kell megkapnom, Jézus már megszerezte! Mivel pedig Jézus nekem
szerezte meg, én igényt tartok rá, elfogadom és kijelentem,
és megvan nekem. Te meg csak szedd össze a tüneteidet és
takarodj ki innen, ördög úr!” El is ment!