Azután monda nékik azon a napon, amint este
lett: Menjünk át a túlsó partra.
— MÁRK 4,35
Jézus beszállt a hajóba a tanítványaival együtt és azt
mondta: „Menjünk át a túlsó partra.” És ezzel el volt
intézve! Nem azt mondta: „Menjünk el félútig és süllyedjünk el.” Ezért, amikor vihar támadt és Jézus tanítványai
megrémültek, Õ megdorgálta õket, mondván: „Hogy van
az, hogy nincs hitetek?”
A teljes-evangéliumi üzletemberek egyik összejövetelén, egy asszony megkért, hogy imádkozzam érte.
Azt mondta: — Egy idegroncs vagyok, valósággal halálra
rémülök, ha repülõvel kell utaznom. A félelem megbetegít.
Bár nagyon szeretnék, mégsem jövök el több ilyen összejövetelre, annyira félek a repüléstõl.
— Nem kell félned — válaszoltam. — Tulajdonképpen
még imádkoznod sem kell ezzel kapcsolatban. Annyit kell
tenned, hogy amikor beszállsz a repülõgépbe, azt mondod:
Menjünk át Los Angelesbe, vagy Chicagóba, vagy ahová
éppen mész. A repülõgép pedig nem zuhanhat le. Utána
már nyugodtan teheted azt, amit Jézus: elalhatsz, tudván,
hogy a repülõgép oda fog érni, mivel te hittel szóltál.
Késõbb láttam ezt az asszonyt még néhány összejövetelen. Azt mondta nekem: — Ez pont úgy mûködik, ahogy
állítottad. Beszállok a repülõgépbe, és azt mondom:
Menjünk át a túlsó partra. Majd hátradõlök, pihenek és
dicsérem az Urat. Most már valóban élvezem a repülést.